-Mi az Bill? Mit nézel annyira?- kérdeztem tettetett döbbenettel.Talán már egy kicsit feltűnően is kíváncsi voltam,de úgy gondoltam emiatt még akár jóra is fordulhat ez a mai szörnyű és fárasztó napunk.
Igazából nagyon is jól tudtam,hogy mit néz. Amint a kezébe emelte a telefont,arcán pír jelent meg, szájával pedig egy ''O'' alakot formázott. Tudtam,hogy meglátta azt a képet,ami körülbelül 15 perccel ezelőtt belőlem is hasonló reakciókat váltott ki,azt amelyik mégsem a törölt képek mappában kötött ki. Persze nyilván csak a poén kedvéért,de bent hagytam a telefonjában. És be kell vallanom őszintén,talán még tetszett is a kép. Nem is a kép,sokkal inkább az,ahogy finoman ki volt dolgozva,első ránézésre meg lehetett mondani,hogy ez igényes munka,amivel nem keveset dolgozhatott az alkotó.
Nem tudom miért érdekelt,csak talán simán furdalt a kíváncsiság,de meg akartam tudni,hogy ez Billből milyen reakciót vállt majd ki. Azt hittem majd elkezd rajta hangosan nevetni és az orrom alá tuszkolja,hogy majd együtt tudjunk röhögni, de ehelyett ő zavarba jött,lerakta lassan a telefont az asztalra és ujjai tördelésébe kezdett,
basszus de még mennyire,hogy zavarba.
Lassan odasétáltam a kanapéhoz, és leültem vele szembe, majd kérdőn néztem rá. Most már kicsit elgondolkoztam azon,hogy talán mégsem ártott volna kitörölnöm azt a képet. Bill ismét felvette a telefont,nézte még egy kis ideig,majd hangom hallatán összerezzent.
-Hahó Bill, történt valami?- még csak most hallotta meg hangom először ,mert amint észlelte,hogy pont rálátok a telefonjára kilépett az alkalmazásból és gyorsan lezárta azt.
-Hm Tom? Mondtál valamit?
-Csak megkérdeztem,hogy minden okés-e. Furcsának tűntél. - folytattam tovább kérdezősködésem,mintha mit sem tudnék az egészről.
- Persze,hogy minden okés! - ó ez az,bevetette a kamu mosolyát,amit legnagyobb fájdalmamra mostanában egyre többször használ.
Régen mindent megbeszéltünk,tudtam,ha ikremnek valami gondja volt, az első voltam én,akinek elmesélte. Mostanában talán kezdem úgy érezni,hogy már valahol az utolsók közt foglalom el a helyem. - Csak tudod milyen keveset vagyunk itthon a napokban a turné szervezése végett,és úgy érzem kezdek kimerülni. - vártam egy keveset,hátha kitér még a képre is,de ehelyett elhalkult,majd a táviránytóért nyúlt,ami most kivételesen az asztalon találta meg a helyét,és nem a kanapé mögött,esetleg a párnák alatt,amit aztán megint fél napig kereshettünk volna,közben persze a másikat okolva az irányító eltűnéséért.
Sajnáltam Billt,már nem is az a buta kép rebegett a szemem előtt,hanem sokkal inkább az a fájdalmakkal teli mosoly,aminek az okára egyszerűen képtelen voltam rájönni. Próbáltam,én tényleg próbáltam,de Bill mostanában kerül,nem oszt meg velem semmit. Egyszerűen csak levegőnek néz. Rá szerettem volna kérdezni erre az egészre,de úgy éreztem nem a mai nap lesz az a nap,amikor Billből bármit is ki tudnék szedni,ezért én is a TV irányába fordultam,telefonnal a kezemben,közben pedig Georggal beszéltem meg a holnapi buli részleteit . Hiányoztak már nekem ezek a bulik,régebben szinte csak ez töltötte ki a péntek és a szombat estéinket. Néha még vasárnap is egymáson röhögtünk, olyan részegek voltunk. Ilyenkor kétségkívül Bill és én vagyunk a legviccesebbek. Folyton együtt lógunk és vicces régi történeteket mesélünk a többieknek, pedig igazából csak magunknak. Nosztalgiázunk. Néha még fogadunk is dolgokban,ami általában mindig borzalmasan sül el. De épp ezért király minden buli,ahol együtt vagyunk.
Felmerült bennem a kérdés,hogy vajon ő is ott lesz-e,de amint nyitásra bírtam volna a számat Bill felállt a kanapéról, és nemes egyszerűséggel bejelentette,hogy aludni megy.
Nekem is ezt kellene tennem. Követtem Bill példáját és felsétáltam szobámba. Ismét elfogott az az érzés. Az érzés,hogy beszélnem kell vele. Amikor feleszméltem már Bill ajtaja előtt álltam,szobája nem messze volt az enyémtől,talán csak az álmosság vezetett ide.
Késztetést éreztem,hogy bemenjek és kérdőre vonjam őt,kérdőre mindenért,amiért mostanában úgy érezem szar alak vagyok, de legfőképpen szar testvér. De nem tettem. Nagy levegőt vettem,megfordultam majd a saját szobám fele vettem az irányt.
Ugyanúgy mint Bill én is ki voltam már merülve, ezért mit sem gondolkozva az ágyamat céloztam meg.
Nem sokat,de még egy kicsit rágódtam a történteken,majd lecsuktam szemeim. Átgondoltam a mai napomat, a két órás ruhapróbát,a fotózásokat,a megbeszéléseket. Eszembe jutott a holnapi buli, Georg új csaja,akit fűzöget, az a csaj,akit nekem kellene fűzögetnem, és a kép .
Oh basszus az a kép
