De azért remélem elnyeri a tetszéseteket.:3
-Hogy mondod?-kérdezett vissza Tom kicsit gúnyos mosollyal az arcán,amint meghallotta az előbbi kijelentését testvérének.Bill tudta,hogy ez a grimasz az előbb nem neki szólt,hanem inkább afelé irányult,hogy miatta kellett Tomnak elszakítania a szemét a plazma tévéről,aki ma még el sem hagyta a biztonságot nyújtó kanapét. Mostanában a napok igen jelentős részét töltötték ott,de főként Tom,ezért is akart már kimozdulni otthonról.
A koncertek után kaptak egy kis szabadságot,nem sokat,csupán egy hetet,de Tom ezt a szabad 7 napját teljesen ki szerette volna élvezni,ezért is gondolt ma a bulizásra. Természetesen nem egyedül,Billt is nagy nehezen,sok győzködés után tudta csak rávenni arra,hogy együtt vágjanak bele az éjszakába.
- Azt mondtam,hogy mára nagy vihart mondanak. Remélem tisztában vagy vele,hogy én ma nem megyek sehova bulizni. Főleg nem a tóhoz. Semmi kedvem megfagyni és nem is beszélve arról,hogy milyen veszélyes is ez.
- Most komolyan Bill? Olyan régen el akartunk már végre egy kicsit lazulni,muszáj neked ezt is elrontanod?- fonta össze két kezét mellkasa előtt,majd összeráncolta szemöldökét és enyhén csücsöríteni kezdett. Amint Bill észrevette ezt a reakciót, hatalmas nevetésben tört ki. Lássuk be,Tom tényleg viccesen nézett így ki,ugyanakkor aranyos is volt egyben.
Billnek ilyenkor mindig eszébe jutottak a régi szép idők amikor Tom sosem tudta megjátszani a megsértettet és ha ez olykor sikerült is neki, nem voltak képesek egymásra 2 percnél tovább haragudni.
- És neked sem ajánlom,hogy kitedd a lábad ebből a házból,mert különben ellátom a bajod. Komolyan mondom. Értetted Tom Kaulitz?
- De Biiil-nyújtotta meg testvére nevét,érzékeltetve,hogy nem kicsit szeretne ma kimozdulni itthonról,de öccsét ez nem hatotta meg. Kicsit sem, ami a válaszában is meglátszott.
- Kuss Tom. Ma itthon maradsz te is és szépen elülsz a seggeden. Világos? - mondta nemes egyszerűséggel,de közben mindkettejük szája mosolyra húzódott.
-Jól van..-mondta Tom kicsit letörten,majd kifújta az eddig benntartott levegőjét, közben úgy tett,mintha valamin nagyon erősen gondolkozna,majd hirtelen megszólalt-Azért remélem tisztába vagy vele,hogy ennek ára lesz. Mégpedig a kedvenc sütimet szeretném látni holnap az asztalon. És most ha megengeded,kimegyek az erkélyre elszívni egy cigit, ha ezt még megengeded az "időjárás" miatt.Főnök.-emelte ki az időjárás szócskát mondatában- Ugye megengeded főnök?-gúnyolódott tovább,de hangjából érezni lehetett,hogy mennyire is szereti az Ő egyetlen testvérét.
- Talán meg,habááár,egyedül nem.
Ekkor már Tom nyitni készült az erkély ajtaját,de hirtelen a testvére kezeit érezte meg a derekán. Bill kegyetlen csikizésbe kezdett,remélvén,hogy testvére hangulata is javulni fog. Nem akart neki csalódást okozni,hiszen annyira eltervezte már a ma estét. De ilyen rossz időbe tényleg semmi kedve nem volt ahhoz,hogy egy tucat részeg ember vegye körül és egyébként is: sokkal de sokkal jobban szerette Tommal tölteni az időt.
- Bill,ne,hagyj! Most haragszom rád, te hülye- Tom be sem tudta fejezni a mondatát,a kanapén találta magát,még mindig testvére karjai között.
A idősebbik eddig bírta,feladta a színlelt haragot,közben pedig próbálta letolni magáról Billt,de ő meg sem mozdult,csak kalimpálózott össze-vissza,amibe hamar bele is fáradt.
Kezeit is nyugalomra bírta,amik végül Tom derekán állapodtak meg.
-Borzasztó vagy! Remélem tudod.- suttogta Bill, egyre közelebb hajolva az alatt fekvő testvérének.
- Ezt mégis hogy értsem?-Bill azonnal meglátta Tom arcán a meglepődöttséget,ami folytán egy halványka mosoly ült ki az arcára.
- Sehogy,nem kell sehogy értened,csak olyan szép szemeid vannak. - meg sem várva a másik reakcióját,kezeit lehúzta egészen a hasán keresztül a combjáig,majd hosszú,kecses ujjait belemélyesztette óvatosan Tom nadrágjába.
Hirtelen néma csend telepedett közéjük,egyik sem mert mozdulni, csak néztek egymás szemébe apró jelek után kutatva. A levegő megfagyott. Tomnak ez az érzés annyira szokatlan volt,a hasa fájdalomtáncot járt,ami egyenesen az ágyékáig száguldott le .
Ekkor Tom felült,de az öccsét még mindig az ölében tartotta,akinek kezei most már maga mellett helyezkedtek el. Hirtelen ötlet vezérelte,de egyre közelebb hajolt a szőkéhez és mit sem törődve a külvilággal ajkait a másik ajkához érintette. Bill minden gondolkozás nélkül visszacsókolt,Tom ezért belemosolygott a csókjukba,de így sem ért végett. A legtökéletesebb volt.
Csak ők voltak ketten.
Bill és Tom. Tom és Bill.
Kiélvezték ennek a pár percnek minden pillanatát,majd zihálva váltak szét, egyikőjük se húzódott túl távol a másiktól. Csak így bámulták egymást sokáig,a nyugalom telepedett le közéjük. Millió érzés kavargott most bennük.
Váratlanul Bill kikapta Tom kezében lévő cigis dobozt és az erkélyre szalad. Úgy tűnt felzaklatták az előbb történtek,ezért Tom mihamarabb utánasietett,mindent el akart neki mondani,megmagyarázni neki mindent , de egy szót sem bírt mondani, amint meglátta testvérét,ahogy a széken felhúzott lábakkal ült. Kezében remegett a cigaretta. Miért nem látott semmi érzelmet testvére arcán? Se örömet,se bánatot,se megbánást. Leült mellé majd ő is rágyújtott egy cigarettára,nagyon sokáig csak kifelé meredtek és bámulták a csodálatos kilátást,a fényt már csak az izzó cigarettavég adta. Ekkor az idősebb erőt gyűjtött majd megszólalt.
- Bill én..- de nem fejezte be a mondatát,csak megrázkódott,ahogy meghallotta a hangos mennydörgést. Az égiek is háborút vívnak.
- Nem Tom,nem kell,hagyjad csak.- mondta majd a hangja elcsuklott,lassú léptekkel odasietett a korláthoz és folytatta mondandóját,de úgy látszik inkább szerette volna a témát terelni. - Milyen szép a kilátás ilyenkor ,csak ne lenne ilyen hideg.
Tomnak eddig fel se tűnt a hőmérséklet,ugyanis lángolt mindene,félt,iszonyatosan félt. Olyan érzés kerítette hatalmába,mint még talán sohasem. Ez az érzés nem volt más,mint a félelem, a félelem afelé,hogy elveszti a számára legfontosabb személyt az életében. De hát Bill kezdeményezett...mégis ő van kiakadva!? Vagy talán valamit félreértett? Nem tudta mi tévő legyen,ezért arra az elhatározásra jutott,hogy szobájába siessen és hosszú időre bezárkózzon és elfelejtsen mindent,de jól tudta,hogy már semmi sem lesz ugyanolyan ezek után,hogy is lenne...hiszen 5 perce még a kanapén ültek és csókolóztak. Gondolatmenetét az eső hangos locsogása zavarta meg,ahogyan a földet érte,az ég is elkezdett sírni,hatalmas könnyeket eresztett,melyet a szorgos szél igyekezett felszárítani. Tom most még bánatosabb lett,lehajtotta fejét,majd a földet kezdte el bámulni,talán egy könnycsepp is végiggördült gyermekies arcán.
Nem sokkal később olyan dolog történt,amire egyáltalán nem számított,megérezte testvére karjait maga körül.
- Látod..mondtam én,hogy vihar lesz. - mondta Bill békés,nyugodt hangon,majd megpuszilta testvére homlokát,aki megszólalni sem tudott abban a percben,túl hihetetlennek tűnt minden. Testvére meleg leheletétől talán még a hideg is kirázta. De Tom még mindig csak bámult fel érthetetlenül testvérére,aki érezte zavarát,ezért inkább úgy dönt cselekszik és elmond neki minden. - Gyere,még a végén megfázunk.- Húzta maga után Tomot a kanapéra és utána a karjaiba. A karjaiba.
